Együtt a család - mese hétvégére

Romhányi József: Marhalevél

                Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
                 Minden vad bikának legvadabbikába.
                 Vonzalmát megírta egy marhalevélben,
                 Nagyjából ekképpen:
                 - Hatalmas Barom!
                 Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
                 Tudom, mily elfoglalt, milyen nagyrabecsült ön,
                 Mégis tollat ragadott csülköm,
                 Hogy amit a marhanyelv elbőgni restell,
                 Így adjam tudtára, Mester!
                 Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
                 Tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
                 Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet,
                 Gondolatom egyre ön körül őgyeleg.
                 Múúú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
                 Midőn megláttam a legelő előtt,
                 Elpirultam, elsápadtam, vágy reszketett
                 felsálamban,
                 S úgy éreztem, kéj oson
                 Keresztül a rostélyoson.
                 Múú, hogy forrt a vér szívembe',
                 Hogy tódult a bélszínembe!
                 Az a perc, mit ön velem tölthet maholnap,
                 Megrázza egész pörköltnekvalómat!
                 Ám míg önről ábrándozom kérődzve,
                 Vad féltés ül a szívemig férkőzve,
                 és átjárja ó, mind a kín
                 Velőscsontom, mócsingjaim.
                 Már bánom e merész vágyat,
                 Hisz ön büszke tenyészállat
                 Csupa gőg, mely után egész tehéncsorda bőg.
                 De ne féljen Bikaságod!
                 Ha nem szeret, félreállok.
                 Nem fog látni levert búsnak,
                 Mert beállok leveshúsnak.
                 Ám, ha mégis kegyes szívvel veszi e levelet
                 és megszánja az önért égő tehenet,
                 Válaszoljon hamar rája,
                 üdvözli önt a marhája.
                 Ím a levél. Ráírva a kelte.
                 Az úton a posta előtt le is pecsételte.
                 De a postáskisasszony nem vette fel...

Egy szú végrendelete

                 Egy szú beszorult a hokedli lapjába
                 Ráült a szakácsnő százszor is napjába'.
                 és jött a baj csőstül. Még a tetejébe
                 Az asztalos szöget ütött a fejébe.
                 Néha percekig már percegni sem tudott
                 Végül megírta e testamentumot:
                 - A nagy hármasszekrényt, mely koromszín,
                 ében,
                 özvegyemre hagyom, járjon feketében.
                 Ha a gyászhét letelt és férjhez megy
                 ismét,
                 Ne maradjon jussa tőlem, csak a kisszék.
                 Fiam, ki kalandos, regényes, mint atyja,
                 A nagy mahagóni könyvszekrényt bújhatja.
                 Kerülje a drámát, bölcseleti művet,
                 Mert a nehéz könyvek szétnyűvik a nyűvet.
                 Lányom, ki szégyent szégyennel tetézett,
                 S lezabipetézett,
                 Kint éljen eztán, a szemétládában,
                 Kegyelemdeszkán.
                 Végül az anyósom. Megérdemli nagyon,
                 Rá a vadonatúj, szép csőbútort hagyom!

 

Forrás 
Kép: Etsy
 

Minden kis- és nagylánynak

szükséges, sőt kell egy, esetleg több - nekem több - napló, notesz, jegyzet füzet. (És persze a fiúknak sem árt.)

A kislányoknak egyértelműen titkos naplóra van szükségük. Erről nincs mit mondani, aki volt már kislány érti ezt.

A nagylányoknak ennél már bonyolultabb a helyzetük. Mert ugye van az egyszerű notesz, amibe a naponta felmerülő dolgokat jegyzeteljük, teendőktől kezdve a gyerekek programjain át egészen a bevásárló listáig.

Aztán van az, amibe az kerül, amit a távolabbi jövőre tervezünk (manapság ezt célfüzetnek hívják). És jó is ha van ilyen, mert mindig előttünk lehetnek az álmaink és segít a megvalósításban. A legjobb benne, amikor azt látjuk, hogy újabb tervünk vált valóra. (Én nagyon élveztem január elején, mikor a tavalyi gondolataimat újra olvastam és sorra kipipálhattam őket.) Csak vigyázzunk mit kívánunk! ;)

Persze lehet nekünk is olyan naplónk, amibe lelkünk legféltettebb titkait írjuk. Tudom, a mai modern világban már megtehetnénk ezt a számítógépünkön akár egy blog keretén belül. Mégis sokkal meghittebb és közvetlenebb a kezünkben lévő, kedvenc füzetbe jegyezni a fontos dolgokat.

És akkor még nem említettem a rajzokhoz, hobbihoz, munkánkhoz használt, esetleg szülői értekezletre járós, gyerekek kedvenc szavait összegyűjtő, nyaralási emlékeket tartalmazó füzeteket, naplókat. Nyilván ezer lehetőséget kihagytam még.

Egy biztosan közös bennük: úgy jó igazán kézbe venni egy füzetet, ha szépnek találjuk, illik hozzánk - sőt ha fokozhatom még -, a tapintása is örömmel tölt el.

Nos, a fent említettek valamelyikére mindenképpen megfelelnek a ma készült tavaszi színekben játszó füzetecskék.

 Részletek a zöld titkos naplóról itt találhatóak.

Leírás a rózsaszín füzetről itt található.

Nektek milyen noteszeitek vannak? Mire használjátok?
.
.

Együtt a család - Mese hétvégére

Lackfi János: Kövér Lajos és a színes zoknik

(Részlet a KÖVÉR LAJOS SZÍNRE LÉP című meseregényből)

Kövér Lajos éppen a Kövér Lajos utca környékén sétálgatott. Kövér Lajos gyakran sétálgatott a Kövér Lajos utca környékén. Mondhatni csak ott sétálgatott, messzebbre nem merészkedett. Ezen a rövid szakaszon, amelyet nap mint nap végigjárt, már szinte minden házat, minden kapualjat ismert. Legtöbb helyen már a kapucsengő mellé kiírt nevek is ismerősek voltak, behunyt szemmel is el tudta sorolni, hogy: KOSZCISZKY, RIBICS, ZÁMOS, VADKERTI, SLEZÁK, KOVÁCS, HOMOLKA.

Ezúttal azonban az egyik ház kopott falán kopott táblára lett figyelmes, mely mintha már időtlen idők óta ott lenne, bár ő eddig még sosem vette észre. A táblára vésve ennyi állt: LEPOKE, Kövér Lajosnak pedig fogalma sem volt róla, mit jelent ez. Arra gondolt, hogy normális ember sose csöngetne be valahová, csak mert nem tud valamit. Ennyi erővel mindenhová becsöngethetne: mindenütt tudnak valamit, amit ő nem! Meg aztán normális ember simán elküldené melegebb éghajlatra azt, aki becsönget hozzá, csak mert nem tud valamit. Bár talán igazán normális ember mégse küldene el valakit melegebb éghajlatra, csak mert az éppen nem tud valamit. Hátha őt sem küldik el. Ha meg elküldik, hát elmegy.

Ugyan melyiktek tudja, mi lehet az a LEPOKE? Leporolt Kekszek Egyesülete? Ledobott Porcelán-Kereskedelmi Egylet? Lepukkant Pókok Közgazdasági Egyeteme? Kövér Lajosnak bizony csak efféle ötletek jutottak eszébe. Végül egy határozott mozdulattal megnyomta a csengőt. A kapu zárja zizegni kezdett, Lajosunk pedig végiglépdelt a folyosó pepita kövein. Egy apró emberke már várta, és szépen beljebb tessékelte.

– Erre, csak erre!

A hatalmas teremben nagy zaj volt, egy csomó ember ült rejtélyes kinézetű gépek mellett, és elmélyült figyelemmel dolgozott. Az apró emberke tapsolt egyet, mire mindenki abbahagyta a munkát.

– Hahó, emberek, megjöttek az új fonalak!

Mindenki kikászálódott a gépe mögül, és kíváncsian körbetolongták Lajost. Most látszott, hogy valamennyien csonkabonkák, bicegősek, ki a lábát húzta, ki a karját lengette vagy a vállát tartotta furcsán közülük.

– Hányféle színt hozott?

– Piros, ugye jött piros is?

– Hát kék?

– Meg sárga?

A beálló csöndben Kövér Lajos így szólt:

– Semmilyet se hoztam…

Hű, lett erre ribillió! Mindenki egyfolytában kiabált, magyarázott, hadonászott, fenyegetőzött. Az apró ember lecsendesítette őket, mert látta, hogy Kövér Lajos még nem fejezte be a mondókáját.

– … én ugyanis nem vagyok fonalas ember, alighanem összetévesztenek valakivel.

Ha nem, hát nem. A munkások visszaszállingóztak gépeikhez, s a terem csakhamar ugyanúgy zakatolt, mint mikor Kövér Lajos belépett ide.

– Akkor ki maga? – kérdezte üvöltve az aprócska ember. Nem rosszindulatból üvöltött, hanem mert a fülsiketítő zajban a saját szavát sem értette az ember.

– Egy érdeklődő… aki nem tudja, mi az a LEPOKE.

– Vagy úgy – bólintott az aprócska ember, majd bevezette Kövér Lajost az irodájába.

– A LEPOKE a Lepotyogott Kőművesek Egyesülete. Maga nem is gondolná, mennyi kőműves potyog le az építkezéseken, a magas állványokról. Egyre többen vagyunk, és a különböző törések és maradandó sérülések miatt sehova nem vesznek már fel dolgozni. Úgyhogy valamit ki kellett találnunk, s azóta azt tekintjük életcélunknak, hogy derűs lábravalókkal lássuk el az emberiséget.

Azzal az asztalra csapott egy kosarat, telistele ezerféle, na jó, mondjuk csak harmincféle csíkos, kockás, pöttyös és másféle mintás, vidámabbnál vidámabb színű zoknival.

– Nahát! – ámuldozott Kövér Lajos, és beletúrt a kupacba, ugyanis szer- és módfelett kedvelte a tarka zoknikat, mi több, ilyenekből erős hiányt is szenvedett. Olyan kölyökfókányi lábra ugyanis, amilyen az övé volt, kész lehetetlenség megfelelő méretű zoknit találni.

– És mondja csak – tette fel a kérdést óvatosan Kövér Lajos –, ekkora lábra van-e valamijük?

Azzal megmutatta hatalmas csülkét az apró embernek.

– Ó! – káltott az meglepetten és felvillanyozva, majd serényen kihúzta asztalfiókját, és beletúrt az ott lévő holmik közé. Egy szabócentimétert halászott elő, fürgén lemérte Lajos lábát, és az adatokat pedig feljegyezte egy papirosra.

– És milyen színben óhajtja uraságod?

– Így hirtelen nem is tudom – habozott Lajos. Aztán mégiscsak előhalászott néhány kedves zoknit. – Jöhetne ez a tehénfoltos. Meg ez a piros vonalakkal telecikkcakkozott. Meg ez a kígyóforma, amelyiknek szeme is van. Aztán egy pepitát feltétlenül. És tetszik a kékpettyes sárga is…

Mit mondjak, Lajos alaposan belemelegedett a válogatásba, és végül majdnem mindegyik fajtából rendelt egy párat. Kifelé menet a lépcsőházban összefutott egy szakállas fickóval, aki nagy doboz mindenféle színű gombolyagokat vitt nagy óvatosan. Lajos felvidult: azokból talán már az ő zoknijai készülnek majd. 

Forrás: Lackfi János honlapja 
kép: etsy (chicyarn)

Levendula szívből(ben)

Most, hogy igazi tél van, valahogy jobban esik kézzel varrogatni, mint a varrógépnél ülni. Ezért is készültek most ezek a levendulavirággal töltött gyapjúfilc szívek. Leginkább a lakás díszeiként vagy a ruhák őrzőinek tudom elképzelni, de akár kulcstartóként, sőt kabalaként is megállják a helyüket.

Egyelőre halvány lila, rózsaszín, piros és natúr színben kaphatóak. 

Részletes leírásukat a boltban itt megtaláljátok.

Ami pedig most a kedvencem, az az aprócska (4,5x3,5 cm) medál, ami szintén levendulát tartalmaz. Aki szereti ennek a hasznos kis virágnak az illatát, annak garantáltan nyugodt, kiegyensúlyozott napot biztosít.

Nem mellesleg valahol olvastam egyszer, hogy ez az egyik legkedveltebb, legkívánatosabb illat hölgyeken a férfiak számára. (Nem tudom ez mennyire tudományos, de az én férjem nagyon szerette rajtam a levendulás parfümömet. Sajnos már nem kapható, pedig nekem is a kedvencem volt, azóta is hasonlót keresek.)

És ha már szóba kerültek az ékszerek, elkészítettem a bagoly fiókák kicsinyített mását, szalagon függő nyaklánc változatban. Hogy tetszenek?

Még áll a bál

Hamarosan véget ér a farsangi időszak, jövő héten már hamvazó szerda, de talán még van olyan ovi, suli, ahol eddig nem került rá sor. Mi már mindkét gyerkőc jelmez készítésén és bemutatkozásán túl vagyunk. Nincs komolyabb gondom a készen vásárolt jelmezekkel, hiszen van úgy, hogy nincs elég időnk vagy energiánk napokig szabni, varrni, ragasztani. Ugyanakkor azt el kell ismerni, hogy az otthon készült maskarák izgalmasabbak, kreatívabbak és egyediek.

Iskolánkban - ami immár ökoiskola -az újrahasznosított jelmezek kerültek előtérbe, így mi is ilyenben gondolkodtunk. Soroltam én, hogy mi mindent használhatnánk fel, de a kartonnál meg is álltunk, mert az én nagyobbik csemetém magyar kártya szeretett volna lenni. Gondoltam egyszerű és nagyszerű, mit nekem?

Nos, végül egy teljes napot babráltam vele, de megérte. 1:6-hoz méretarányban nagyítottam a lapokat és íme az eredmény. 

 Itt az alsó képen pedig a kisebb gyerkőc robot jelmeze is látható. Nem bonyolítottam túl, de abban a húsz percben amíg viselte, tökéletesen boldog volt vele. Azóta pedig remek játék lett belőle.

Alább pedig néhány remekmű látható gondolat ébresztőnek.

Léghajó két változata:

Így építsünk méhkast a gyermek fejére. Derékig érő hajjal rendelkezők előnyben. Gyönyörű!

Néhány hét pom-pom gyártást követően összedobhatunk egy kedves báránykát is.

Talán egyik legegyszerűbben elkészíthető az örökzöld gomba. (némi képzavarral élve)

Bolyhos kapucnis pulcsit átalakítva baglyot kapunk.

Szintén a könnyebb esetek közé tartozik a kerti törpe.

 Ha lányom lenne vagy időutazhatnék ezt választanám. Öltöztetős baba kartonból. Egyszerű(en) zseniális!

képek forrása: pinterest.com

(Nem csak) Bálint napra

Mint szinte mindenki aki erről posztolt az utóbbi időben, én is azt mondom, nem ünneplem ezt a napot. Mármint a Valentin napot. Eddig legalábbis nem tettem. Idén viszont, valószínűleg a közösségi oldalaknak köszönhetően, ahonnan néhány hete finoman szólva is ömlik felém a szívek és hasonló nyalánkságok sokasága, én sem hagyhatom szó (és tett) nélkül a dolgot.

Jó néhány fotót gyűjtöttem össze, egyszerűen csak azért, mert szépek. Na és persze, mert ötletnek, kiindulási alapnak sem rosszak. És természetesen az év bármely napján előkaphatóak. 

Ha a férj/kedves vagy a gyerekek uzsonnája mellé odacsempészünk némi szív melengető kedvességet, biztos feldobjuk a napjukat. (Igaz, nem látjuk az arcukat, mikor kibontják, de ha hazaérnek garantáltan nem marad el a mi jutalmunk sem. Kíváncsian várom a holnapot! :))

Mutatok tehát néhány last minute ötletet, amit akár holnapra is elkészíthettek, de mint már mondtam, bármikor jól jöhet.

Rendkívül egyszerű, egy mozdulattal kivitelezhető uzsonna. Csak egy süti kiszúró kell hozzá és máris izgalmassá válik a szendvics. Ezt persze más esetben egyéb formák felhasználásával is megtehetjük.
(Nekem ugyan a cukorkás verzió nem jön be - habár felettébb látványos -, de akár kolbásszal megpakolva is mutatós lehet.)

Vágjunk egy mini virslit ferdén ketté és a képen látható módon tűzzük össze, mondjuk egy fogvájóval. Akár Ámor nyilát is megformázhatjuk némi sajt segítségével. Pillanatok alatt szívbe találunk vele. :)

Ha édességben gondolkodunk - ami mondjuk nem készen vásárolt bonbon -, akkor kicsit több időt kell szánnunk a meglepetés elkészítésére.
Ha nagyon ráérünk és megfelelő önbizalommal indulunk neki, akkor a következő képeken látható kekszeket, mézeskalácsokat is elkészíthetjük.

 

Akinek kevesebb az ideje vagy nem meri ilyen nagy fába vágni a fejszéjét az kövesse az én példámat. Egy jól bevált fűszeres csupa csoki sütit sütöttem és a tortából visszamaradt marcipánból készítettem rá szíveket. Azt gondolom nem lett túl szirupos, eltúlzott megoldás, egyszerűségében kedves meglepetés.

(Fehér marcipánt vettem, aminek egy részét kakaóporral színeztem barnára.)

Mellé csomagolok még egy alkalomhoz illően átalakított tea filtert. Nem feltétlenül kell szívet rakni az eredeti papír helyére, egy személyes üzenet sokkal találóbb lehet.

A gyerekeknél biztos nyerő ötlet egy vagány kalózos kártya a táskába rejtve.

Ha szeretnénk otthonunkba is becsempészni némi romantikus hangulatot - akár a tavasz várás jegyében -, íme néhány visszafogott kedves ötlet.

Képek forrása: pinterest.com

Együtt a család - mese hétvégére

Lázár Ervin:Foci

Odajön a fiam, elgondolkozva néz rám. Mint egy mélytengeri búvár a víz alól, kiemelkedem a munkából, mert látom, hogy valami fontosat akar kérdezni.
– Apu, Isten szokott focizni?
Furcsa képet vághatok, mert egy ijedt kis fintor fut át az arcán, bólint, mint aki a tekintetemből megértette, hogy sületlenséget mondott. Nem is alkalmatlankodik tovább, elmegy. Hosszan bámulok utána, a hátán is látom, hogy elszomorodott. Na, mormogom magamban, most megbántottam. Próbálok visszazökkenni a munkába, de a távolodó, szomorú hát emlékképe nem hagy. Persze, mindig ez a hülye foci! Tele van a feje focistanevekkel, gólpasszokkal, cselekkel, bombákkal, hosszú indításokkal. A gólokról nem is beszélve. Betéve tudja a világbajnokság összes gólját... Na, ebből elég! Hol is tartottam? De kicseleznek a betűk, a téren vagyok... Fociznak a srácok a téren, egy rosszul eltalált labda nagy ívben repülne az autók közé, de ott jön egy elegánsan öltözött úr, diplomatatáskával, hopp, egy fantasztikus légstoppal leveszi a lasztit, a jobb lábáról átteszi a balra, dekázik egy kicsit, bámulatos a technikája, az égbe rúgott labda pontosan a vállára esik, vállal veszi le, egy kicsit egyensúlyozza, „fölvállazza” a fejére, pörgeti a homlokán, aztán le a térdére, pattogtatja, dekázik. Nincs mese, ez egy labdaművész. Megindul a labdával a srácok felé, a háta mögé emeli, egy oxforddal maga elé teszi.
– Na, vegyétek el – az arcán játékra kész mosoly.
A fiúk rárohannak, de a diplomatatáskás habkönnyű cseleivel szemben tehetetlenek. Már ott áll a kapu torkában, elfekteti a kapust, lő, gól. A srácok szájtátva állnak, ilyet még nem láttak. Az idegen meg már nincsen sehol. „Mi volt rajta olyan furcsa?” – kérdezi az egyik fiú. „Nem láttad, fénylett az arca!” ...Na tessék, nem vagyok normális! Most aztán ennek vége, koncentrálok és... Tulajdonképpen miért lenne idegen Istentől a játék? Hogy is írta József Attila? Ha a téren játszanak a gyerekek, Isten közöttük őgyeleg. Miért ne?
Nagy elhatározással fölállok. Rányitok a fiamra.

– Gondolkoztam a dolgon – mondom eltökélten –, Isten igenis szokott focizni.
Kivirul.
– Akkor meg lehet rá kérni?
– Mire?
– Hogy álljon be egy kicsit a magyar válogatottba.
Aha, hát erre ment ki a játék.
– Akkor még bejuthatunk az Európa-bajnokság döntőjébe mondja kérlelően, mintha bizony az én elhatározásomon állna vagy bukna a dolog.
– Azt gondolom – ráncolja a homlokát –, hogy neki öt perc is elég volna. Csak öt percre álljon be.
Nem rossz! Tessék elképzelni a meccset. Öt perc van hátra, az ellenfél három-nullra vezet. A hangosbemondó bemondja, hogy a magyar csapat cserél. Limperger helyére beáll... hogy kicsoda, nem lehet megtudni, mert a nagy zsibongásban nem érteni a nevét... meg hát három-nullnál?! Ugyan, kérem!
Azért az új játékosban van valami figyelemreméltó. Látják? Hallják, ahogy elhalkul a lárma? Micsoda halotti csend. És aztán micsoda ováció! Negyven méterről, mintha zsinóron húzták volna. Ekkora gólt! De hiszen ez csak a kezdet. Sziszeg a közönség, kéjesen sóhajt, ordít, tombol. Te Úristen, ekkora játékos! Naná! Négy-háromra győzünk.
– Mit gondolsz, beáll?
– Reménykedjünk – mondom, és visszaballagok a munkámhoz. De sehogyan sem akaródzik visszajutni hozzá. A betűk helyett egyre csak azt a fénylő alakot látom a pályán.
– Istenem – motyogom magamban –, mi az neked, tedd meg már, ha ez a gyerek annyira kéri. Állj be öt percre. Vagy kettőre. Akárha láthatatlanul is. Segítsd ezt a szegény csetlő-botló csapatot. S ha már itt jársz köztünk és volt öt perced a focira, miután leveszed a szerelésed, lezuhanyozol és újra utcai ruhába öltözöl, ne hagyj itt rögtön bennünket. Mert nemcsak a csapat csetlik-botlik. Állj egy kicsit a hátunk mögé, tedd a vállunkra a kezed.
Valaki megérinti a vállam. Hátrakapom a fejem. A fiam.
– Megígérte? – kérdezi.
– Meg – mondom elszorult torokkal.
Látod, Uram, most már nincs visszaút.

forrás
kép: etsy (danila agadzanjans)

Újra belevágunk

Nagyon gyorsan elrepült a januári pihenő időszak. Bár mint tudjátok, nálunk sok minden történt ez alatt az egy hónap alatt, nagy tervek váltak valóra, így nem elsősorban a láblógatásról szólt.

Most azonban elérkezett az idei első vásár ideje is. 

Vasárnap 10-18 óráig a Millenáris B csarnokában várunk benneteket a WAMP-on.

Természetesen ott lesznek velünk a frissen kikelt bagoly fiókák, a tavaszra készülnek már a nyuszik is, meg persze a kismadarak is és a többi, már jól ismert figura. Ráadásként pedig új ékszereket is viszünk, amelyek ott láthatóak majd először.

Várunk tehát mindenkit a WAMP-on!

Szívesen ajánlom

Ajánlottam már korábban is a Káli Art Inn hotelt, most ismét ezt teszem. Mert ahol ilyen kézzel készült dolgok sorakoznak a szobákban vagy a shopban, az figyelmet érdemel. A Káli medence szépségéhez méltó épületekben varázslatos hangulatú szobák kaptak helyet. Ugyanúgy, ahogy a kiegészítők, a berendezés is egyedi, kézműves darabokból áll. Sok régi tárgyat őriznek, óvnak nagy szeretettel.

 

(Naplók, varróeszközöket rejtő szívek és zsebkendőtartók tőlem.)

Nézzétek milyen gyönyörű télen is!

 

Persze már most gondolhatunk a nyaralásra is.

 

 

Nagymamámnak pont ilyen tányérjai voltak a vasárnapi ebédekhez.

Milyen kár, hogy nem őriztük meg!

És ami nekem még nagyon tetszik ebben a szállodában, az az "Art". 

"Használja bátran tágas műtermünket vagy vigyen magával piknik kosarat, állványt és fessen „plein-air". Mi garantáljuk a hordozható állványt, ecsetet, és a lélegzetelállító látványt."

Még több információ a Káli Art Inn**** honlapján és a facebookos oldalukon.

 Fotók innen.