2015. január 29., csütörtök

Olvasó sarok

A könyv, az egy kényes téma, tudom én. Mert hát ízlés kérdése. De azért az írok túlnyomó többsége sokakhoz igyekszik szólni. Ebből kiindulva remélem nem rettentelek el benneteket, ha megmutatom, mi miket olvastunk az utóbbi időben.
Ahogy már említettem, nálunk mindenki nagyon szeret olvasni. Én is minden napot így fejezek be és mivel legtöbbször nem ülök le a tv elé, így nem szundítok el már fél oldal után.
A fiúk - 8 és 10 évesek - már maguknak is szívesen és sokat olvasnak, de azért esténként együtt is mesélünk. Ebben a rovatban a gyerek könyvek közül a közösen olvasottakat mutatom meg, mert a többiről érdemben nem tudnék nyilatkozni. 
A januárban elfogyasztottak közt volt az alábbi hat kötet, amiket szívesen ajánlok:


Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Komoly témákat feldolgozó történet rendkívül olvasmányos formában. Az 1930-as évek dél-amerikai kisvárosa egy tőlem távoli világ. Mégis teljesen magával ragadott a regény hangulata, a helyszín, a kor, a szereplők jelleme és persze a történet maga.
Hogy az eseményeket gyerekek szemszögéből látjuk sejtelmessé, még izgalmasabbá teszi a regényt. Eszembe juttatta, hogy mennyire megfoghatatlan, érthetetlen volt időnként a felnőttek világa, mennyi fantáziám szülte történettel egészítettem ki a valóságot gyerekként.

Frances Mayes: Napsütötte Toszkána
Regény formába öntött napló tele útleírással, étvágygerjesztő receptekkel és mindennapi - de nálunk semmiképp sem mindennapos - dolgok bemutatásával. Ez így önmagában akár unalmas is lehetne, de mivel mégis csak Toszkánáról van szó, számomra vágyálom. Az illatok, ízek, színek érzékletes leírásának köszönhetően olyan kép él bennem az olasz vidékről, ami tele van időtlen értékekkel, hagyománytisztelettel, hosszú életű öreg emberekkel és édes semmittevéssel.
Közben pedig folyamatosan attól félek, hogy ha úgy hozza az élet, hogy eljutok oda, nehogy csalódnom kelljen!

Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Ritkán fordul elő velem, hogy hangosan nevetek egy könyvön, de ez olyan volt. Nem viccelnek, mikor azt írják róla, hogy fergeteges humorú, fordulatos történet, telis-tele ütős poénokkal. Élveztem az első betűtől az utolsóig. Ha igazi kikapcsolódásra vágytok, szívből ajánlom!

J.K. Rowling: Harry Potter és a titkok kamrája
A Harry Potter sorozatot nem kell bemutatnom. A filmekért nem rajongtam különösebben, de a regényeket imádtam - eddig az első kettőt olvastam. Mondhatom, a család minden tagja oda van értük!
Mellesleg azért is nagyon jó, ha az embernek gyereke van, mert mindennapos dolog a mese. (Ezt speciel mindenki magának olvasta. Nem lehet letenni egy fejezet után, csak mert ideje aludni...) Igyekszem észben tartani, hogy akkor is olvassak majd meséket, mikor ők már felnőnek.

Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika
Lázár Ervin klasszikus és kihagyhatatlan, bár nekem gyerekként csak a Bab Berci volt meg. Most olvasva a könyveit persze más szemmel nézem. Ami egyértelmű: nem csak gyerekeknek szólnak, sőt!
A Szegény Dzsoni és Árnika kedves és vicces történet hagyományos alapokon: hogyan lesz a szegény (és épp ezért a világon a legszabadabb) legény és a királylány egymásé? Az már a legelején kiderül, hogy az öreg király ahhoz adja a lányát, akit megszeret. És mégis egy egész könyvnyi esemény gördül az útjukba. 

Lázár Ervin: Berzsián és Dideki
Berzsián költő érdekes jellem. Nem olyan rögtön megszerethető, sőt még a vége felé is szívesen nyakon vágná az ember, hogy "kapd már össze magad kisapám!"
Nem szeretem, ha egy mese tele van oktató kinyilatkoztatásokkal. Erről itt szó sincs. Sőt, szinte már alig várjuk, hogy helyrebillenjenek a dolgok a sok fordulat közepette.
Mindkét Lázár Ervin kötet briliáns, természetesen.
 
Sok nagyon jó könyvet olvastunk az évek folyamán, ezért nem csak a frissen olvasottakkal jövök majd, mutatom a régi kedvenceinket is.
Ti mit olvastatok mostanában? Melyik könyv volt, ami igazán magával ragadott? És a gyerekeknek melyik tetszett legjobban?

.

2015. január 28., szerda

Hírlevél indul!

Ha már ilyen szorgalmasan megszépítettem és kibővítettem a blogot, sőt napi szinten jelentkezem is, elérkezett az ideje, hogy hírlevélben is összefoglaljam nektek a legfontosabbakat.

Hogy miért jó, ha feliratkozol a hírlevelemre

 -mert első kézből értesülhetsz a legfrissebb posztokról
- mert nem maradsz le akkor sem, ha nem nézel be naponta
- mert attól, hogy a facebookon  követsz, még nem biztos, hogy mindent látni fogsz, amit ott közzéteszek (sajnos a tartalmakat csak a követők 5-10 %-a látja)
-mert egy-egy kiemelt témában csokorba szedve kapod majd az ötleteket
- mert lesznek csak hírleveleseknek szóló posztok is terveim szerint 
- és nem utolsó sorban lesznek olyan kedvezmények, amikben csak a hírlevélre feliratkozók részesülnek.


Keresd tehát itt jobb oldalt ezt a gombot és kattints! 
Ezt követően hetente érkezik majd e-mail fiókodba a levelem.



2015. január 27., kedd

Friss külső a blogon

Aki mostanában benézett a blogra észrevehette, hogy napról napra változott (némi finomítás még mindig hátra van, de az már nem szembetűnő). Eddig sem volt túl tarka vagy rendezetlen, de mostanra egy harmonikusabb képet és egy új rendszert alakítottam ki.
Hatalmas köszönettel tartozom Szilvinek, a Pillecukor blog szerzőjének. Olyan egyértelműen és alaposan magyarázza el az egyes elemek szerkesztését, hogy ugyan hatalmas munkával, de hiba nélkül sikerült mindent megoldanom.


Kikerültek az oldalsávba a média ikonok, így egy helyen, egységes arculattal jelennek meg. A kis borítékra kattintva például máris írhattok nekem e-mailt. Ehhez ez a bejegyzés volt segítségemre.

Alatta tudtok feliratkozni hírlevélre, amit hetente tervezek kiküldeni. Erről később részletesebben írok majd.

A Meska boltjaimba ezentúl a nagy kék körökre kattintva juthattok el. Nekem jobban tetszik, mint a sok apró kép, ami előtte volt. Nyugodtabb, letisztultabb, rendezett.

Elkészítettem a legördülő menüsort, így a nagyobb témák között most már könnyű navigálni. Ennek az írásnak a támogatása nélkül biztos nem ment volna!
Összefésültem a két korábbi blogomat, így az ötletelőről átkerültek a bejegyzések ide. Miközben más blogokat olvastam jöttem rá arra, hogy persze jó, hogy vannak a tematikus oldalak, én mégis szívesebben olvasom azokat rendszeresen, ahol változatosak a témák. Ezért döntöttem így. Meg azért mert szeretnék sokkal többet blogolni, mint tavaly (hm, az nem lesz nehéz!). Viszont rém unalmas lenne - nektek is és nekem is -, ha minden nap azt mutatnám csak, hogy éppen bevarrtam egy cipzárt vagy kihímeztem a nyuszi arcát.

Ami pedig az egész lavinát elindította az volt, hogy töprengeni kezdtem a blog életéről és arról, hogyan is kapcsolódik ez a munkámhoz. És rá kellett jönnöm, hogy tulajdonképpen a blognak (és a Meskának) köszönhetem, hogy a kezdetekkor be tudtam indítani a vállalkozásomat. Hiszen ha itt nem találtok rám, akkor még most is üldögélhetnék az első adag figurámmal itthon anélkül hogy bárki tudna rólam. Szóval igen csak nagy hálátlanság volt részemről, hogy ennyire elhanyagoltam ezt az oldalt! Persze tudom, a facebook megjelenése nagyban közrejátszott ebben, de úgy érzem, a kezdeti varázsa odalett. Jó és hasznos, de másra való: semmiképp sem tudja pótolni a blogbejegyzéseket!

Szóval igyekezni fogok. 
Velem tartotok?

2015. január 26., hétfő

Szeretem

..., vagyis inkább megszerettem.
Úgy kezdődött a dolog, hogy G. régóta tervezi egy rendes kávéfőző beszerzését, mert ugyan hétköznap itthon nem kávézik, de hétvégén milyen jó volna nem instant löttyöt inni. Most karácsonyra megérett az elhatározás, kávégépet kapott. Nyilván nem egy profi ipari gépről beszélünk, de utánaolvasott és úgy találta, hogy ez éppen elég jó nekünk és a vendégek előtt sem kell eztán szégyenkeznünk.
Én sosem kávéztam, az illatát viszont imádom, meg a kávéba mártott kockacukrot és tejszínhabot - mint a gyerekek.
Volt ehhez a géphez néhány fajta kapszula csomagolva ízelítő gyanánt. Nagy ötlet a gyártó részéről. Mivel nálunk a család feje csak az eszpresszót issza, így én kóstoltam bele a többibe. Jelentem eladták! Nekem csak a nőies vonalat, de azt teljesen. Úgy értem azokat a kávékat, amiket az igazi nagy szakértők megvetéssel fitymálnak és leginkább a desszert kategóriába sorolhatnak. De azért csak kávé az is! 
Azóta a reggeli vagy a délutáni blogolás, e-mailezés mellé jár egy bögre latte vagy cappuccino. És nagyon élvezem!
Ti kávéztok? Úgy igaziból? Vagy csak mint én?
forrás: Shuffle Prints


2015. január 23., péntek

Hétvégi hangulatfokozó

Sajnos a hó örömeit nem igazán élvezhetjük mostanában, de azért van más, amitől jobb kedvünk lehet így január vége felé is. Tulajdonképpen jobb is ilyenkor a meleg szobában.
Ha szeretnétek ötleteket ahhoz, mitől derülhetnétek jobb kedvre, régebben már írtam róla A-tól Z-ig, hogy miért is jó a tél, mit szeretek benne én.


Ebben a cikkben pedig arról, hogy az otthonunkat hogyan tehetjük meghittebbé a díszes karácsonyi időszak után - ahelyett, hogy depresszióba süllyednénk.


Ti mivel teszitek szebbé, jobbá ezeket a borús téli napokat?

.

2015. január 22., csütörtök

Lassan színesedünk.

Azt mindenesetre leszögezhetjük már így az idei második színes bejegyzésnél, hogy a szürkét szeretem, az én színem és a kiindulópont mindenhez. Remek háttér és alapszín. Ahány másik színnel kombináljuk, annyi arcát mutatja. És akkor még nem beszéltünk az árnyalatok sokféleségéről...
De nem színtan órát szeretnék tartani, egyszerűen csak megmutatom, nekem miért tetszik egy-egy párosítás.
Ugyanis az egyik, amit legjobban szeretek a munkámban az, mikor a különféle anyagokat válogatom össze, rakosgatom kupacokba, egymás mellé, alá, fölé. Próbálgatom, hogy az aktuális figurához mi lenne a legjobb. Szeretem minél többféle textilből kipróbálni az alkotásaimat. Ennyi már elég ahhoz, hogy új karakterek váljanak belőlük.
Ha a szürkéhez adok egy kis rózsaszínt, máris igazi lányos játékot kapok. Visszafogott, mégis melegséget sugárzó párost alkotnak. Itt van példaként Bársony, a nyuszim. Ugye, nem durván hercegnős! Pedig a teljes ruházata rózsaszín. :)


Számomra a tavalyi év nagy felfedezése volt a korall, bordó és szürke kombinációja. (Éppen ilyen árnyalatokban tudom elképzelni a tökéletes hálószobát.) Távol állnak tőlem az élénk, harsány színek, de egy pici belőlük feldobja a semleges alapot.


Íme még néhány kép, hogy jobban értsétek, miről beszélek. Vagy csak mert szépek.




 Képek forrása: 1,2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9.



 képek forrás:1, 2, 3, 4, 5

2015. január 20., kedd

Műhely pillanatok - így készül a csörgő

A karácsonyt követő időszakra többnyire megfogyatkozik a készleten lévő figuráim mennyisége és ilyenkor a megrendelések mellett jut időm a hiányzók pótlására. Most a csörgők kerültek sorra. Kedvenc anyagaim közül válogattam hozzájuk.
A fejükben lévő műanyag csörgő - kép bal alsó sarkában - igen strapabíró, kalapács kéne az összetöréséhez - remélhetőleg ilyesmit nem kap egy csecsemő sem a kezébe! Mivel tökéletesen zárt, így mosás során nem megy bele a víz, ennek köszönhetően ugyanolyan szép hangja marad, mint új korában.


 Nap közben összevarrtam, kifordítgattam őket és az esti film alatt megkapták a harmadik dimenziójukat. Másnap délelőtt bevarrtam a lyukat az alsó részükön és kihímeztem a pofijukat.


Közben a nap is rájuk ragyogott az ablak üvegén át. Én is pont így mosolyogtam, mint a brekik.


Végül mindannyian elkészültek, már fel is töltöttem őket a bolt "bébi részlegére" - a csörgős polcra.


.

2015. január 19., hétfő

Szeretem

..., hogy végre nem halogatom tovább.
Alapvetően pozitív hozzáállású embernek gondolom magam, igyekszem a dolgok jó oldalát nézni. Persze vannak nehéz napok, mikor semmi sem akar sikerülni, semmi sem jó és magam sem tudom, mit akarok.
Na, hát ezeken a napokon a legnagyobb kihívás a napos oldalra koncentrálni. Ilyenkor veszem legnagyobb hasznát az optimista kis naplómnak.
.

Régóta tervezgetem, hogy rendszeresen vezetek egy ilyen füzetet, idén el is kezdtem. Minden nap írok bele pár sort, nem címszavakban a lehető legtöbb jót, inkább a legfontosabb dolgokat jobbik felüknél megragadva. (kombináltam KicsiKató két naplóját, mellesleg nagy lökést adott az elkezdéshez az írása, köszönöm!) 
Egyfelől látom, mennyi remek pillanat tölt meg egy napot. Másfelől mivel kizárólag este veszem elő a füzetet, egyúttal végig is gondolom az elmúlt huszonnégy óra eseményeit. Érdekes mennyire visszahat ez az egész napra. Hiszen ki kell majd tölteni a füzetet, kellenek a boldog pillanatok... :)


2015. január 15., csütörtök

Most tényleg a sárga?

Érdekes figyelni magamat, hogyan változik az ízlésem, a véleményem bizonyos dolgokról, ahogy telnek az évek. Vegyük csak a színeket. Alapvetően mindig a visszafogott, semleges árnyalatokat kedveltem és kizárólag a hideg színeket: kéket, zöldet, szürkéket, feketét, fehéret és a lilát. 
Egy ideje viszont ezt vettem észre, hogy a rózsaszín egy-egy pasztell, mályvás tónusa is beóvakodott a ruhás szekrényembe. Azért ez tulajdonképpen nem nagy dolog.
De ami ennél sokkal furcsább, hogy egy ideje tetszik a sárga! Nem hordom, nincs is semmi sárga tárgyam, de fontolóra vettem, hogy a türkiz kiegészítőinket a lakásban sárgára cseréljem. (Egy dolog tart vissza, hogy ezek is viszonylag újak, így túlzás volna máris félretenni őket.) Az alap fehértől a szürkén át a feketéig terjed, így bármivel kiegészíthetem és ez nagy szabadságot ad a könnyű, gyors és olcsó változtatáshoz.
Mindenesetre a szürke minimális sárgával nagyon mozgatja a fantáziámat. 
És akkor most szembe jött velem egy pont ilyen textil. Nem hagyhattam ott, így egyelőre két kis táskát készítettem belőle.


Mutatom, miért is találom szépnek ezt a párost. Ha látjátok, amit én ezeken a képeken, akkor értitek, ha nem, akkor ti nem ebben a korszakban jártok éppen. :)



 A képek forrása elérhető itt a pinterest albumomban rájuk kattintva.

2015. január 13., kedd

Szeretem

...azokat a téli estéket vagy lusta hétvégi délutánokat, amikor mindannyian a nappaliban, kezünkben egy-egy könyvvel heverészünk és csak olvasunk. Nem sok meghittebb pillanatot tudok elképzelni. Kimondhatatlanul élvezem, hogy már akkorák a fiúk, hogy szeretnek olvasni maguknak. És tényleg nagyon lelkesek, csak úgy falják a könyveket. Tegnap este felnéztem az enyémből és láttam, ahogy ki-ki a maga kitekeredett vagy éppen nyújtózkodó pózában némán figyel, csak a szemek járnak jobbra-balra és csak a gondolatok szaladgálnak a szobában. Csend van körülöttünk, kint a sötétség és nyugalom, idebent pedig a lámpafények alatt mindenki valahol máshol jár. Tökéletes boldogság érzés!

illusztráció: Charles Santoso

Természetesen nem maradhat el a közös olvasás sem esténként, mikor már ágyba bújtak, de azt már megszoktam tíz év alatt. Persze attól még jó és örülök neki, megtartom, amíg csak lehet.

.

2015. január 8., csütörtök

5+1 - letölthető naptárak 2015-re

 Évről évre saját kezűleg készítem el naptárainkat. Egyet a konyhába, ahol mindenki látja és a család összes programja szerepel benne. Egyet a gyerekszobába, amibe a srácok számára fontos napok vannak jelölve. Egyet pedig a műhelybe, amibe a havi, heti munkaterv és a napi beosztás is bekerül.

Ugyanakkor mindig összegyűjtöm mások ötleteit, hogy inspirálódjak belőlük.
Ide most a letölthetők közül sorolok párat, hogy akinek eddig nem  sikerült beszerezni, elkészíteni, annak megkönnyítsem kicsit a dolgát.

 Marguerite&Gribouilli  fekete-fehér grafikája igazi dísze lehet az irodának. Havi beosztású naptár.


Oh the lovely things hasonló szerkezetű, játékosabb rajzolatú naptára.


Én Botanical Paperworks naptár beosztását részesítem előnyben. Elég hely van rajta a fontosabb teendők bejegyzéséhez és egyben láthatjuk a teljes hónapot.


Hasonló, de színesebb változat The tomkat studio és The taylor house havi naptárja.


Mániám a noteszek - bár nagyon igyekszem  keveset venni belőlük, nem könnyű! -, így természetesen van füzetem is, ami a 2015-ös terveket, beosztást tartalmazza (a többi meg mást :) ). Én ezt is magam írom, rajzolom, de ehhez is találhattok letölthető mintákat. Nagyon tetszik például az AKA design tervezője.


Magyarul is vannak elérhető változatok, például Urban Eve oldalán rengeteg letölthető plusz oldallal, kiegészítőkkel.

.
.

...bajszos angyalokat!

Az első és legfontosabb, amit erről a munkáról el kell mondanom, hogy különlegesen szerettem készíteni az első ötlettől az utolsó öltésig végig. Nincs különösebb oka, valahogy nagyon magaménak éreztem a feladatot.

Anna kérése annyi volt, hogy a falvédő lehetőleg lilás, türkizes megnyugtató árnyalatú legyen, szerepeljen a falvédőn cica, egy barna hajú kislány és az esti búcsú mondat: "Szép álmokat, rózsás csókokat, bajszos angyalokat!" Valamint tetszett neki az egyik korábbi városos falvédőm.

Nagyon kedvesnek találtam ezt a mondatot, amiről rögtön eszembe jutott, hogy valahogy a bajszos angyaloknak is rajta kell lenni a képen. És mi más lehetne bajuszos angyal, mint egy cica? ;)
Az ötlet Annának is megtetszett, így nagyon hamar elkészültek az első vázlatok, majd a végleges változat terve.
 Ezen egy kislány alszik a szobájában, ahol álmában a bútorok várossá alakulnak, körülötte pedig röpködnek, őrzik a cica angyalok.
Igazén szép türkiz anyagot nem volt könnyű beszerezni, de sikerült. (a fotók egyike sem adja vissza tökéletesen a valódi színeket sajnos)


A legnagyobb boldogságot persze a karácsony után kapott levél, amit Anna írt. Engedelmével idézek belőle:

"Anyuék tegnap előtt meghozták és Julinak nagyon tetszik. Szinte magán kívül van a gyönyörűségtől az én kislányom. Ahányszor meglátja a falvédőt (beleértve minden egyes alkalmat, amikor bevonszol a szobájába, hogy megmutassa - naponta kb. hatszor) izgatottan kalimpál és mondogatja, hogy Cica! Baba! See? (Látod?). Tegnap este kis gond volt az elalvással, mert annyira lázba jött a falvédőtől. Másfél órán keresztül énekelt, és mondogatta a kis versikéit, majd hajnali egykor ismét arra ébredtünk, hogy dalol... Szóval igazi sikerről beszélhetünk! :)"





 




Itt már a mostani helyére téve láthatjátok, később a falra kerül majd természetesen. Igazán megtisztelő, hogy Reich Károly rajzai közelébe keveredhettem.





2015. január 2., péntek

Helló 2015, Isten veled 2014!

Az év végéhez érve többnyire - legalább a munkámat tekintve - összegezni szoktam, mi minden történt az elmúlt tizenkét hónapban. Jutottam-e előrébb? Mi az amit jól csináltam? Mi az amin változtatnom kell majd?
2014-ben az online kapcsolatok kerültek előtérbe, a vásározást minimálisra csökkentettem. Ezzel egy időben azonban sokkal több figyelmet szentelhettem a családomnak, így most először mondhatom el, hogy valamiféle tökéleteshez közeli egyensúlyt sikerült megtalálnom a két terület között. Mivel számomra ez igazán fontos, mondhatom elégedett vagyok.


Az is nagy örömmel tölt el, hogy sokan megtaláltok a webes felületeken keresztül is, a boGár krea facebook oldalát követők száma már jócskán meghaladja a háromezret. (A blog látogatottsága nem csak az én szerényebb jelenlétem miatt csökkent, hanem a közösségi oldalak népszerűsége és az internetezők felhasználói szokásainak megváltozása miatt is. Meglátom, ez ügyben tehetek-e valamit...)

 2014-ben is sok újdonságot készítettem. Szerencsére nem csak én, de ti is megkedveltétek őket.  Ezeket gyűjtöttem össze a következő képeken a teljesség igénye nélkül.


Sikerült végre beszereznem igazi bevarrható csörgőket, így már semmi akadálya nem volt, hogy a legkisebbeknek ne csak a szemét, száját, tapintását gyönyörködtessem, de egyúttal a fülüket is. :)


A baglyok népszerűsége töretlen, így a marok figurák és ékszerek mellé elkészültek az első kulcstartók is.


Megújult a pólyások formája is, illetve a pólya nélküli bébi állatok is elérhetőek lettek.


A batyus barátok is kikupálódtak, kaptak aprócska karokat, lábakat. Így formásabbak, mégis ugyanolyan jól markolhatóak, mint elődeik.


Hiánypótlóként egyesével is elérhetőek saját pici ágyikóban. Nagyon szeretem őket, ahogyan ti is! :)


Személyes kedvenceim az immár fém ékszeralapra készülő textil nyakláncok.


Keresztelőre, születésre és egyéb családi ünnepekre személyre szóló faliképeket kértetek tőlem. És milyen jól tettétek!


Lassan én is elfogadom az új "ünnepeket", szokásokat. Így készültek el az első denevérek halloween-re.
Karácsonyra természetesen mindig van valami más, új az előző évekhez képest. Most piros-fehérben az apróságok:


Fogadalmat nem teszek, nem hiszek abban, hogy ennek pont az Újév első napja lenne a helye. Ha valamin változtatni szeretnék, arra az év bármely napja tökéletesen megfelel. Persze vannak terveim 2015-re is - ami azt illeti elég nagyok és fajsúlyosak -, de hogy mi valósul meg belőlük, az majd menet közben kiderül.
Szeretnék mindenesetre kicsit többet blogolni az előző évhez képest, új figurákat hozni nektek, ahogy ez már évről évre így van. Ami pedig a legfontosabb: szeretném megtartani azt az egyensúlyt a család és a munka között, amit mostanra sikerült kialakítani.

Kívánom nektek is, hogy legyenek 2015-re új vagy már megkezdett, nagyobb vagy kisebb, különleges vagy mindennapos terveitek, sőt akár az összesből néhány! És ha ezeket kitűztétek, akkor sikerüljön megvalósítani!

Köszönöm, hogy itt voltatok tavaly! Várlak benneteket ebben az évben is!