Időutazó - nyár

Új sorozatot indítok időutazó címmel. Már jó ideje divat a retro - ami mindig így lesz, hisz nem más ez, mint visszaemlékezés.
Először régi nyarakat idézni hívlak benneteket. Ha van kedvetek írjátok le kedvenc emlékeiteket a blogotokba, vagy ha az nincs, akkor ide megjegyzésbe, biztosan lesznek közös pontok és egyre több régi élménye kerül elő mindenkinek. Fényképekkel még beszédesebb lehet...

Nosztalgiázzunk együtt, mert az jó! :)

A mi nyaralásaink - gyerekkoromban - mindig vízparthoz kötődtek. Legtöbbször persze a Balatonhoz, de voltunk a Dunánál, a Tiszánál és a Velencei-tónál is. Apukám nagy horgász, így talán ez is fő szempont lehetett, de gyerekként nem is volt ellene kifogásom, el sem tudtuk volna képzelni a nyaralást strandolás nélkül. Általában munkahelyi üdülőkben, szállodákban - akkor még apukám a Volánnál dolgozott.
Amire valójában emlékszem azok valahogy mégsem a legszebb pillanatok, pedig tudom, mindig jó volt. De az van előttem, mikor valami éles dologba léptem a vízben és elvágta a talpamat, meg amikor a hugom lábára esett a kólás üveg, és amikor nem találtam meg a saját sátrunkat, meg amikor nem nyertem az aszfalt rajzversenyen. :)
Viszont minden alkalommal kötöttem újabb barátságokat, amik aztán a nyár folyamán még levelezésben folytatódtak, aztán az iskola kezdéssel valahogy elmaradoztak...

(minden látszat ellenére a zöld alsós vagyok én a képen,

kicsi fiam kérdezte is, hogy "mikor kicsi voltál, te is kisfiú voltál?")

Bár képeink elsősorban a nagy eseményekről vannak - mint nyaralás és családi ünnepek -, mégis inkább a hétköznapok emlékei élnek bennem. (Nagyon sajnálom, hogy ezekről nincsenek fotóink.)

Egész nap az udvaron játszottunk, külön plédeket terítettünk le a fűbe mindenkinek, ez volt a házunk, ott babáztunk, rajzoltunk, babáztunk, felhőt néztünk, babáztunk, iskolást, boltost játszottunk... Anyukám tízórait, uzsonnát hozott ki nekünk vajas kenyeret párizsival és tejjel, vagy szőlőt szemenként leszedegetve, barackot, almát gerezdekre vágva. Kicsi sárga gumi medencében pancsoltunk - tízévesen már kilógott belőle a lábam.

Sokat jártunk strandra, főként a tatai Fényesre. Mindig csodásan éreztük magunkat, pedig nem volt élménymedence és hasonlók, elég volt a lángos, a vattacukor és a főtt kukorica sorjában két úszás között.

(Mellesleg ha ilyen élményre vágynátok, erre a strandra most is elmehettek, nem sokat változott az elmúlt húsz évben. :))

Persze volt olyan nyaralásunk is, amiről szép emlékeim vannak. Szeged melletti kis tanyán laktak nagyapám testvéréék, náluk töltöttünk egy rövid időt, hatalmas élmény volt. Habár én is mindig falun laktam, de nem voltak lovaink, a csapból folyt a víz, a lámpában villanykörte égett, mint bárki másnál. Ezzel szemben náluk gémeskútból húztuk a vizet, ott, abban a fehér lavórban fürödtünk az udvaron. Fél dinnyét kaptunk az ölünkbe uzsonnára, ami a konyha kövén hűlt tökéletesre. Este pedig fehér rázókeveréktől volt foltos az egész testünk a sok szúnyogcsípés miatt.

 Ha van kedvetek, osszátok meg ti is régi nyári élményeiteket.

Linkeljétek be ezt a posztot az én felhívásommal.

  Ide a végére pedig a saját bejegyzésetek linkjét - csak a bejegyzését, nem az egész blogét! -, mert nagyon szívesen olvasnám mindenkiét, és gondolom mások is.

(Akinek nincs blogja - mert ugyebár ez nem lehet elvárás! - írja le kedvenc élményeit megjegyzésben ide!) 

És ne feledjétek, lesz még időutazás, találkozzunk ott is! :)

Töltés

Néhányan már a boltban várják új gazdáikat, a többiek még feltöltés előtt állnak, de addig is mutatom őket, hátha már itt megtetszik valakinek.

marok cicák

kismadárkák csomagban hármasával, de akár egyenként is

nyakláncok láncon vagy szalagon

A kapcsolat fül mögött megtalálhatjátok az elérhetőségeimet.

Kész, félig kész, fejben kész...

Sorakoznak újabb madárkák a szivárvány színeiben a polcon. Egy részük hamarosan üzletekbe kerül,

ahogyan többek közt a cicák közül is jó néhányan.

Ők már elkészültek.

Persze sokan még befejezésre várnak, cicák és macik is.

A levendula is szárad, ennek befejezése - sőt igazából elkezdése is - még a fejemben van. Nagyon várom már, hogy felhasználhassam!

Azért a teljesség kedvéért el kell mondanom, hogy sok egyéb is van készen, rengeteg dobozokban félkészen, na és fejben? Azt magam sem tudom követni. Még jó, hogy van füzetem, amibe jó esetben feljegyzem, lerajzolom az ötleteimet...

Vasárnap

Ismét belevetjük magunkat a vásári forgatagba.

Most vasárnap az Erzsébet téren várunk benneteket a WAMP-on.

Hozzuk a szokásos figurákat és az ékszereket szép számmal.

Ezúttal lesznek szalagon függő babák is (mert szép, más és annak is jár, aki nem hord fémet), de maradnak a láncos verziók is és természetesen a kitűzők sem hiányozhatnak!

Íme, egy kis ízelítő:

 Személyes kedvencem a környezettudatos erdészlányka nyaklánc. Gondolom nem nehéz rájönni, melyikre gondolok...

 Persze a cicások is ott leszenk, mert azokból sosem elég! :)

Ciróka bejárta Salzkammergutot

És mondhatom remekül érezte magát!

Aki volt már Ausztriának ezen a vidékén, annak nem kell mondanom semmit, aki nem, annak pedig sajnos nem tudom szavakkal leírni sem a tájat, sem az élményeket. Inkább mutatom képekben.

(Csak annyit még: ezek a színek valódiak, habár én is pont azt mondtam, mikor készítettem őket, hogy az ilyen képekről gondoltam eddig azt, hogy kissé "megkoreografálták" őket...)

Szívemnek legkedvesebb hely Hallstatt volt (van, lesz!). Talán itt éreztem leginkább a természet mindent elsöprő erejét, még így nyugodt körülmények közt is. Gigantikus méretű sziklafalak közé zárt sötét vizű tó. A kettő között pont egy utca fért el, így fölfelé, a sziklákra terjeszkedve épült a város. Megrendítő élmény volt!

(A bizonyíték: hogy én is ott voltam :))

  St. Wolfgangról gőzmozdonnyal jutottunk fel szó szerint a felhők közé (mire visszatértünk, kisütött a nap is). A Schafbergspitz-ről egyébként tökéletes körpanoráma látható, amit szerencsére láthattunk, mikor az ég (vagy inkább a föld) valamelyest kitisztult.

Engem leginkább a hatalmas kékségbe burkolódzó hegyek, a lehető legzöldebb legelők és a kristálytiszta patakok ragadtak magukkal. Ez persze nem csak most, hanem általánosságban is érvényes. Alapvetően szívesebben vagyok távol az ember alkotta, nyüzsgő területektől.

Most azonban még a városokban is igazán otthonosan éreztem magam.

Mintha haza érkeztem volna...

Erről jut szembe, ide mentünk haza esténként:

Tudnám még folytatni, rengeteg fotó van még, amit mutathatnék, de mivel ez nem egy utazós blog, nem untatlak vele tovább titeket. Jönnek a szorgos hétköznapok, nekem is vissza kell zökkennem. Hamarosan jövök a szokásosakkal. 



Végre

virágba borultak a bokraink.

Gyönyörűek, nagyon vártam.

Többek közt azért is, mert én vagyok a metszőolló kezelője itthon, és mindig tartok tőle, hogy a gyerekek hajvágásánál bevált "innen is egy kicsit, onnan is egy kicsit, na most jó lesz" módszer nem feltétlenül célravezető a bokrok esetében.

De az is lehet, hogy nem is számít mindez a virágözönnek; jön, mert ez a dolga. Jövőre ki is próbálom, mi történik, ha nem garázdálkodom az ágak között.

(Persze azért az nem bánnám, ha nem én lennék az, aki az árnyékot adja nekik, hanem inkább fordítva. És ezzel nem a saját méreteimre szeretnék utalni... :))

Egyelőre még a gabona is szépen zöldell, és igaz, annak is megvan a varázsa, mikor aranylóra vált, de az én szívem a "kék ég - zöld fű" felé húz. Különösen, ha ennyire kék és ennyire zöld.

Ugye milyen megnyugtató?

Szép hétvégét mindenkinek!

A nyertes

Akié a két rózsaszín medálos anya-lánya nyaklánc lett a 44. hozzászóló, Csöpp... lett. Gratulálok! Kérlek jelentkezz elérhetőségeddel, címeddel, hogy postázhassam nyereményedet.

A többieknek pedig köszönöm, hogy velem játszottatok!

Lesz még folytatás persze, az eddigiekhez hasonlóan tetszőleges időpontban. ;)

Úgyhogy figyeljetek, bármikor bekövetkezhet!