Az óévet...

...mi egy jó kis kirándulással búcsúztattuk a srácokkal. A viszonylagos hideg ellenére nagyon élveztük a hegymászást, és az onnan való lecsúszkálást, a jégen való átkelést, a hóban elsüllyedést és kikászálódást...
Bár fogadalmat nem szoktam tenni, legfőképp ilyenkor nem, azért újra megállapítottuk, hogy ezek azok az élmények, programok, amiket gyakoribbá kell tennünk.


Néhány napja meséltem a fiúknak, hogy amikor én kicsi voltam, anyukámék a szilveszteri bulira rengeteg tálcányi "falatkát" készítettek. A kifli karikán volt némi margarin, egy kolbász szeletke, csemege uborka, sajt és pirosarany, mindezt egy fogvájó szúrta át. Ezt persze ki kellett próbálnunk újra. És mondhatom, ugyanazt a tizenmajdnemhúsz évvel ezelőtti ízt sikerült reprodukálnunk! Isteni lett!

Ez itt még a készítés, sok segítséggel! :)

Aztán terveztem én, hogy írok egy összegzést, visszatekintést az eltelt évről, de sosem volt rám jellemző, hogy pont szilveszterkor vontam volna mérleget, vagy kezdtem volna valami egészen újat. Ezeket a dolgokat inkább bizonyos élet helyzetek hozzák magukkal. Fogadalmat egyáltalán nem teszek, sosem. Inkább célokat tűzök ki, amiket igyekszem megtartani a szívemben, így nagy eséllyel teljesülnek is. (Különösen, ha határidőt is adok nekik.)
Azt tudom, sok mindent másképp, okosabban fogok tenni a következő évben, hiszen ez volt az igazi tanuló évem az új hivatásomban. De minden megérte!
Alapvetően sokkal több jó történt, mint rossz. Csodás helyeken jártam, kedves emberekkel találkoztam, számtalan elismerő szót és pillantást kaptam, többek közt ezekből is tudhatom, jó helyen vagyok, jó úton haladok. Ezúton is köszönöm ezt nektek!
Gazdagabb lettem egy számomra nagyon fontos új baráttal, mellettem maradtak azok, akik eddig is fontosak voltak.
Mit is kívánhatnék még?
Legyen minden napotok az új évben olyan, amilyennek szeretnétek, teljesüljenek vágyaitok, és tarkítsák ezeket olyan meglepetések, amitől a fellegekben érezhetitek magatokat, hogy mégse legyen azért egyhangú a boldogságotok!
Ezt kívánom én nektek és magamnak! :)


Annak,

hogy ezt a hetet már itthon töltöm, és mégsem a vásárban, számos jó oldala van. Az első, és legfontosabb persze az, hogy a gyerekeimmel tölthetem a napot.
Egy másik, hogy így mégis kerül az ünnepi asztalra mézeskalács, puszedli, meg gyömbéres szívek. Jó néhány doboz sorakozik már itt megtöltve. (Persze lesz bejgli is, de azt anyukám készíti - osztoztunk: így jut is, marad is mindenkinek mindenből.)


Aztán lett rend is, meg lesz tisztaság is, mire a csengettyű megszólal.
Közben pedig van időnk egymásra figyelni, gyertyát gyújtani, az ünnepi fényekben gyönyörködni sötétedés után, a séták során, elolvasni újabb és újabb esti meséket a karácsony csodáiról, és egy kicsit kifújni magunkat békességben itthon.
Így azt hiszem, a héten már nem jelentkezem, hogy valóban így legyen!



Ma is...

... tart a téli Gouba, egészen karácsonyig!
Gyertek ki, igyatok egy forralt bort, korizzatok (ingyen), nézzetek, hallgassatok műsorokat - délután 5-ig gyermekelőadások, azt követően koncertek, este 19.30-kor Jamie Winchester!

Vár a MikulásGyár és a téli Gouba!!!

Keressétek a boGár kreás faházat - a MikulásGyár mellett a harmadik a hátsó soron -, ma Rita (Zazálea) őrzi, vigyázza, ahol az ő portékái is gazdára várnak!
 

Majdnem...

...galambok nélkül indultam vásározni, de aztán rájöttem, hogy ezt mégsem tehetem meg.  Mégis csak ők az elsőszülöttjeim, biztonsággal tölt el a jelenlétük.
Egy részük már itt sorakozik útra készen.


Tarka egy társaság, nem tagadom!
Pedig a kiszabottakat még nem is láttátok...
Aki eljön az ádventi vásárba, és időben érkezik, mindet láthatja egy csokorban. :D