Miért szeretek tervezni?

Aki olvasta korábbi bejegyzéseimet, annak nem titok, hogy szeretem megtervezni az életem lépéseit. Ez igaz a kisebb, mindennapos tennivalókra is és természetesen még inkább a nagyobb, fontosabb döntésekre. Az alábbi pontokban elmondom, miért jó ez nekem.

1. Céltudatosság
Az első és legfontosabb, hogy a kitűzött célok eléréshez szükséges tervezni, különben nem célokról, csak vágyakról beszélhetünk. Célok nélkül pedig céltalan az élet, ugyebár! Azt pedig én semmiképp sem viselem el. Nehezen is tudom megérteni, ha valaki csak gyűri és tűri a megszokott mindennapokat és az egyetlen célja kibírni valahogy a következő hétvégéig vagy szabadságig. Ez valójában nem cél, hanem túlélés. (Más az, ha valaki elégedett a helyzetével és nem tervez változást. Akkor lehet a cél: megtartani az adott állapotot.)
Tehát attól függően, hogy milyen volumenű döntés lépéseit kell kialakítani, összeszedem, mi szükséges ahhoz, hogy a jelenlegi helyzettől eljussunk oda, ahova szeretnénk. Nyilván egészen más rendszerben kell gondolkodni a heti menü megtervezésénél, mint amikor az ember például pályamódosításon vagy lakásvásárláson töri a fejét.
Az első esetben elég két listát írni - egyet az ételekről, egyet pedig a beszerzésre váró hozzávalókról-, máris kész a terv. Ez is hasznos, hiszen nem kell tanácstalanul állni a hűtő előtt szerda este, hogy ebből mégis mit főzzek?
A második viszont sokkal szerteágazóbb, összetettebb és nagyobb átgondolást igényel. Sok szempontot végig kell gondolni, számításokat végezni, napokat, heteket vagy hónapokat rászánni arra, hogy az adott helyzetből elérhető, jelenlegi tudásunk szerinti legjobb döntést hozzuk. Itt igazán fontos összeírni vagy mappákba rendezni a számítógépen minden információt, hogy ha bármikor szükséges, visszakereshessük, átrághassuk magunkat újra rajta, mielőtt végleg határozunk.


2. Átlátható időbeosztás
Szeretem előre látni, hogy melyik napokon mi a dolgom. Ezért készítek vasárnap esténként beosztást a következő hétre. Ezen kívül vannak havi és éves terveim is, ami nyilván nincs percre pontosan kiszámítva, de jó tudni, hogy valamikor nyárra be kell iktatni a lakás kifestését vagy őszi szünetre egy kisebb pihenést.
Természetesen nem ragaszkodom görcsösen ahhoz, amit leírtam, sokszor változik a program, viszont ebben is segítség, hogy látom mikorra tudom átcsoportosítani vagy tudok még mást bevállalni. Így nem kerülök olyan helyzetbe, hogy egy last minute mozizás közben hívjon fel a fogorvos, hogy vajon miért nem értem oda?

3. Hatékonyság
Azzal, hogy megtervezem a következő két napot, amikor valami megszokottól eltérő vagy összetett feladatot végzek, máris sokkal magabiztosabban indulok neki. Tudom milyen lépéseken át jutok el az eredményig, minek kell beleférni az időmbe, hogyan tudom a leghatékonyabban végrehajtani. Nem kell különleges dolgokra gondolni, csupán egy tizenöt főre készülő négyfogásos ebédre. Átgondolás nélkül könnyen megfeledkezhetnék valamiről, sőt kicsúszhatnék az időből is.
Ugyanez vonatkozik például a karácsonyi időszakra is. Jó előre eltervezve és jobbára azt betartva az elmúlt év decembere tökéletes nyugalomban és meghittségben telt.

4. Beosztás
Azt talán nem kell részleteznem, hogy milyen pozitív vonzatai vannak, ha az ember a pénzét beosztja. Azonban ehhez is szükség van egy jó tervre. Ha látom, mire mennyit kell költenem havonta, azt is könnyen megállapíthatom mennyi marad minden másra vagy mennyit kell még külön dolgoznom érte. Mivel a legtöbb egyéb tervnek ez az alapja, fontos foglalkozni vele, még akkor is, ha nem ez a legkellemesebb része. Sokkal rosszabb ott állni hó végén tehetetlenül, mint leülni és alaposan végiggondolni a pénzügyeinket.
Nagyon fontos, hogy ne akarjuk becsapni magunkat és tényleg minden kiadással számoljunk, a legkisebbekkel is. Nem csak anyagilag, de a lelki nyugalmunk érdekében is megéri!


5. Új dolog születik
Minden eddigi tevékenységemben vagy munkámban van egy közös pont, amit mindig nagyon szerettem, az pedig a tervezés. Élvezem, ahogy új dolgok formálódnak a kezeim között vagy a fejemben, kibontakozik valami olyasmi, ami addig még nem volt - legalábbis az én életemben, vagy ha volt is, most megoldhatom másképp. Ilyen megvilágításban a tervezés is egy fajta kreatív, alkotó folyamat (de minimum annak az előszobája).

6. Példa
A korábban is említett családi vasárnapi ebédet választottam példaként, hogy megmutassam konkrétan hogyan tervezek. Előző vasárnap délután, de legkésőbb hétfőn fogok neki. Veszek egy papírt - mindegy milyet -, amire felírok minden teendőt olyan sorrendben, ahogy eszembe jut. Nem lényeges még csoportosítani, súlyozni, csak legyen ott minden! Nem csak konkrétan a vendégséggel kapcsolatban, hanem minden mást is, amit a héten el kell végezni. Például a mosást, vasalást, takarítást és az egyéb programokat, amik esedékesek. Így egy helyen látom az összes feladatomat. Ha megvan, akkor átnézem mi az, amit tényleg most kell megcsinálni, van-e valami, amit átcsoportosíthatok egy másik, kevésbé zsúfolt hétre? Ami megmarad, azt rangsorolom fontosság szerint. Biztos lesz olyan, ami kimarad, jó esetben a kevésbé lényegesek közül.
Utána fogom a naptáramat és beírogatok mindent a hét napjaihoz, nagyjából úgy, ahogy azt ebben a bejegyzésemben már mutattam. Az ételek és egyéb hétvégi teendők egy külön "to do" listára kerülnek, ahol aztán szorgalmasan pipálgathatom, amit már elvégeztem. (Ezt különösen élvezem. :))
Igyekszem tartani magam a beosztásomhoz és a listámhoz, de ha egyel kevesebb féle fogás lesz, vagy nem ragyog az összes tükör, akkor is jól fogják magunkat érezni a vendégek. És a tudat, hogy megtettem mindent, amit lehetett nagyban hozzájárul ahhoz, hogy én is jól érezzem magam!



Nincsenek megjegyzések: