Szeretem

...azokat a téli estéket vagy lusta hétvégi délutánokat, amikor mindannyian a nappaliban, kezünkben egy-egy könyvvel heverészünk és csak olvasunk. Nem sok meghittebb pillanatot tudok elképzelni. Kimondhatatlanul élvezem, hogy már akkorák a fiúk, hogy szeretnek olvasni maguknak. És tényleg nagyon lelkesek, csak úgy falják a könyveket. Tegnap este felnéztem az enyémből és láttam, ahogy ki-ki a maga kitekeredett vagy éppen nyújtózkodó pózában némán figyel, csak a szemek járnak jobbra-balra és csak a gondolatok szaladgálnak a szobában. Csend van körülöttünk, kint a sötétség és nyugalom, idebent pedig a lámpafények alatt mindenki valahol máshol jár. Tökéletes boldogság érzés!

illusztráció: Charles Santoso

Természetesen nem maradhat el a közös olvasás sem esténként, mikor már ágyba bújtak, de azt már megszoktam tíz év alatt. Persze attól még jó és örülök neki, megtartom, amíg csak lehet.

.

2 megjegyzés:

a Matula ikrek írta...

Irigylésre méltó idill! :)
Gyerekkorunkban nálunk is ugyanez ment, apukánk mindig mondta is, hogy Olvasóbajnokság!
Az illusztráció is aranyos. :)

boGár krea írta...

Valóban idilli a dolog. És írok majd még a napjaikról egy-egy szösszenetnyit. Van még benne sok jó! Igazán elégedettek lehetünk! :)

És nagyon köszönöm, hogy olvasol és megjegyzést is írsz. Ritkaság ebben a facebookos világban. :)