A mai nappal megkezdődött az idei nyári szünet. Ez persze nem jelenti azt, hogy mostantól nyaralunk, természetesen én dolgozom ugyanúgy, mint eddig, annyi különbséggel, hogy a fiúk egész nap itthon vannak. Egyelőre még ötletek kellenek nekik a hirtelen nyakukba szakadt nagy szabadság leküzdésére, de néhány nap múlva feltalálják magukat egyedül is. (Tavaly legalábbis így volt, remélem most sem lesz másképp.)
Annyi pihenőt azonban megengedtem ma magamnak, hogy körbe fotóztam az egyre szépülő kertünk virágait. Nem csak azért örülök a cseperedő növényeknek, mert mind inkább szemet gyönyörködtetőek, hanem mert egyre több kisebb nagyobb állatnak adnak otthont. Igazán nagy élvezet volt a méhektől zsongó levendulák mellett üldögélni, ahonnan épp ráláttam a gyík párocska óvatos mozdulataira.
